Merengés

Védelmi pajzs? …

Ameddig ezen a Földi síkon létezünk, emberi testben, addig nem tudjuk teljes mértékben levetni a maszkjainkat és a védelmi pajzsainkat.

Egyszerűen a Világ nem alkalmas rá.

Kép: Pixabay - Stefan Keller

 

Ha túl akarok élni, és jól akarok élni, szívemnél és eszemnél kell lennem. Vigyáznom kell magamra. Ha önismereti úton a tudatába kerültem, hogy például „anyasebem” van, akkor kötelességem olyan módon meghúzni a határaimat minden szociális kapcsolatomban, hogy a környezetem ne nyomkodja ezeket a gombjaimat, és lehetőleg támogassa a törekvéseimet, a felépülésemet.

Ebben a Földi alkímiában vannak törvények, itt nincs az a határtalanság és mindenhatóság, mint „odafent”! A kettősségben létezik a jó és a rossz, a szeretet és a gonoszság, Isten és Lucifer, az ÉN és a TE. Odafönt, persze egyek vagyunk, a szívünk mélyén mindannyian a szeretet felé igyekszünk, és a szeretetet igyekszünk táplálni. Nem mindig sikerül, így egymást sebezzük újra és újra…

Barátok, család, rossz nap a munkahelyen, időnként mi is sebeket ejtünk, és rajtunk is sebeket ejtenek…

 

Sem testi, sem lelki seb nem gyógyul, ha az folyton-folyvást fel van tépve.

 

És igazából, ha körülnézek a Világban, azt látom, hogy főként szétsebzett, testi-lelki értelemben legalábbis fáradt, de sokszor vérző, beteg emberek vagyunk legtöbben. (Ezért is tartom nagyon fontosnak a hivatásomat, amiben a Testi-Lelki egészséget szolgálom.)

Ugyanakkor szoktam én is hibázni, megbántani embereket, és képes fájón eltalálni a szívemet olykor egy olyan mondat is, amit a másik nem bántásnak szánt.

Persze, az egyéni tudatosságom növelésével, az életem felelősségének teljes felvállalásával, a kommunikációm és önismeretem fejlesztésével-fejlődésével napról napra közelebb kerülök ahhoz az állapothoz, amit magamban potenciálként érzékelek és elérni igyekszem.

A teljes gyógyuláshoz (megvalósuláshoz) azonban idő kell, és a lényeg, hogy én magammal elégedett vagyok-e az út során, ÉS TUDOK-E OLYAN SZOCIÁLIS KAPCSOLATOKAT ÁPOLNI, AHOL A KÖRNYEZETEM IS AZT TÜKRÖZI VISSZA, HOGY OKÉ VAGYOK, hibázhatok, lehetek ember. Lehet nekem is rossz napom, nem kell minden pillanatban megvilágosult szentként szeretet adására és/vagy befogadására alkalmas állapotban lennem, és érvényes, ha időnként én szorulok támogatásra.

 

Lehet nekem jönni csodálatos, azonnal bekövetkező gyógyulásokkal, és nem is a csodákkal vitatkozom – hála érte, éltem már meg csodákat a saját életemben –, csak azt mondom, a fizikai metamorfózis időigényes, és feltételekhez kötött.

Ha kilenc hónap egy magzat kifejlődése, akkor 9 hónap. Ha három napig van nyitva egy virág, mielőtt elhervad, akkor három napig. Ha évekbe telik valamit magamban integrálni és az anyagi valóságban megvalósítani, akkor évekbe telik. Támogatni, segíteni lehet a folyamatokat; sürgetni vagy meggyorsítani aligha; hátráltatni vagy elfertőzni annál inkább.

 

„Idelent” nincsen teljes határtalanság és időtlenség, sőt, eléggé szilárdan tapintható határok és szabályok vannak. A lényemnek is vannak határai, ahogyan a tiédnek is, és ezen a határon belül bizony vannak olyan fontos szándék-energiák, amikből nem engedhetek. Ez az én életem, az én felelősségem. Vállalom.

 

És ha meg is világosodom, – bármit is jelentsen ez –, akkor is mindig én döntöm el, kit milyen mélységig engedek be a szívembe, a lelkembe, az életembe, a velem való kapcsolódásba.

Mondhatod, hogy igen, DE ha és amikor majd megvilágosodom, akkor majd nem kellenek pajzsok; értem, az a válaszom, hogy maszkok akkor is lesznek, vagy egyfajta felszíni „alakoskodás”, hiszen nem leszek megvilágosodottan sem minden szempontból nyitott könyv mindenki számára.

Nemesedni úgy tudok, ha tudok NEM-et is mondani, és most azt mondom: NEM.

Ismerem a saját igazságomat, és – AHIMSZA –, azon az ösvényen megyek továbbra is. Számomra nincs más út, bármivel is vádolsz…

 

A Kuruzslótörvényre meg nem is tudom, mit mondjak… A „megfelelő papírral rendelkező ”kollégáim”, barátaim azt mondják, ne aggódjak, mivel én eddig sem „Terápiát” csináltam, nincs mitől félnem. Nem is klasszikus „pszichoterápiát” csinálok, hanem valami egészen mást… Ugyanakkor most nem tudom, hogy kinek mennyire hangsúlyozzam ezt, és bla-bla, hogy „ne legyen baj”…

Ugyan, mi baj lenne? …

Ja, hogy az anyaseb miatt ezt is kicsit túlaggódom! … Már megint a FÉL-ELEM! … A csudába! … De nehéz ez!

;P

 

Baksa Bernadett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük